R.U.L.E.T.T./Kalandok és kalandozók
Rulett
Lucyt és Markot a vész-riasztó automatikája ébresztette a hibernációból. Nehezen szakadtak ki a hosszú álomból, de az orvos-robotok megtették a magukét.
A nehéz ébredés után rögtön nehéz napjuk volt, meg kellett keresniük a vészébresztés okát.
Először azt hitték, hogy nagyobb a baj, de hamar rájöttek, hogy csak egy kisebb hibáról van szó. Ezt a kisebb hibát viszont sürgősen meg kell javítani, ahhoz, hogy ne legyen komolyabb üzemzavar.
Csak le kell szállni a legközelebbi lakott helyen és bármelyik műhelyben , a megfelelő műszerekkel órákon belül meg tudják csináltatni.
Szerencsésen el is érték a legközelebbi bolygót. A műszaki hiba miatt azonnal megkapták a leszállási engedélyt.
A kikötőben, rögtön az első műhely el is vállalta a javítást. Ment minden, mint a karikacsapás.
A kikötőből megkönnyebbülten sétáltak be a közeli városba.
Úgy gondolták, erre a néhány órára nem érdemes a gyerekeket is felébreszteni a hibernációból, hiszen úgyis haladéktalanul tovább indulnak eredeti úti céljuk felé, a távoli bolygóra, ahol le fognak telepedni.
Pár óra múlva kiderült ugyan, hogy a javítás egy kicsit tovább tart, de a készséges műhelyvezető megnyugtatta őket. Megígérte, hogy másnap reggelre kész lesz a hajó és tovább utazhatnak.
A kikötőtől nem messze találtak egy kényelmes szállodát, szaunával, úszómedencével, és minden kényelemmel.
Másnap reggel frissen és kipihenten ébredtek. A szálloda igazán príma volt. Nem is gondolták volna, hogy ilyen félreeső helyen, távol a fő kereskedelmi útvonalaktól ilyen színvonalú szállást lehet kapni.
A szoba szép volt, tágas és kényelmes, a reggeli bőséges.
Délelőtt jókedvűen indultak a szerelőműhely felé.
Ott aztán kellemetlen meglepetés érte őket. A kedves és készséges műhelyvezető nem volt sehol, csak egy kellemetlen alkalmazott közölte velük, hogy a javítás még eltart néhány napig.
– Néhány napig? – háborodott fel Mark
– Néhány óráról volt szó…– tette hozzá Lucy
– Este felé érdeklődjenek telefonon ! – vonogatta a vállát a szerelő.
Csalódottan, szótlanul tértek vissza a szállodába. A bolygó egyetlen települése, a közvetlenül a kikötő köré épült Las-chodas nem volt valami nagy város.
Csak előző este érkeztek, de már látták szinte az egészet. Egy rövid séta után az egész napot a szaunában és az uszodában töltötték.
Próbálták élvezni a kellemes, kultúrált környezetet, a kényelmet, a remek éttermet, a kitűnő kiszolgálást, de valahogy nem igazán ment.
– Nézd a jó oldalát! Ki tudja, mikor lehetünk legközelebb ilyen kellemes, civilizált helyen...– sóhajtotta Mark.
– A bolygó, ahol megvettük azt a birtokot, még sokáig nem lesz ilyen, az biztos – ismerte el Lucy.– Ott bizony csak az üres terület vár bennünket. A növényzetet is nekünk kell kialakítani, a házat is nekünk kell felépíteni. Amíg fel nem épül, addig kéntelenek leszünk az űrhajóban lakni. Amíg el nem készül a ház, el sem tudjuk adni a hajót. Nehéz idők lesznek...Előtte ránk is fér ez a kis lazítás...
– Hát akkor élvezzük ezt a kis rendkívüli szabadságot, és menjünk ebédelni !
– Remek ötlet ! Farkaséhes vagyok !
Az ebéd kitűnő volt. A szálloda parkjában eltöltött kellemes szieszta után estefelé felhívták a szerelő műhelyt.
A hajó még nem készült el.
Azt mondták, érdeklődjenek másnap. Már a harmadik napot töltötték a szállodában. Ahogy teltek az órák, a napok, egyre feszültebbek és idegesebbek lettek.
– Ha még sokáig itt kell rostokolnunk, nagyon magas lesz a szállodaszámla – aggodalmaskodott Lucy.
– Talán mégis fel kéne ébreszteni a gyerekeket a hibernációból. Ők is jól éreznék magukat itt.Tudod, mennyire szeretik a strandot– vetette fel Mark.
– Nem ! Órákon belül tovább megyünk. A gyerekeket megterhelné az ébresztés és az újabb hibernáció...És a szállodai költség is túl sok lenne...– ellenkezett Lucy.
– Lucy, hogy lehetsz ennyire kicsinyes ?
– Nem vagyok kicsinyes, csak tudok számolni !
– Azt tudom. Mindig is nagyon tudtál számolni...
– És még nem felejtettem el ! Sőt, azt sem felejtettem el, hogy amikor a nagy nyereményed után megígértettem veled, hogy soha többet nem játszol, én számoltam ki, hogy a pénzből vehetünk egy birtokot, távol minden kaszinótól, minden kísértéstől...És még egy űrhajóra is telik.
– Tudom...Te mindent kiszámoltál...
– Ne gúnyolódj, tudod, hogy igazam van ! Te is beláttad, hogy igazam van ! Ezért indultunk útnak ! Nem ?
Délután kimentek a kikötőbe.
A műhelyben most a készséges műhelyvezető fogadta őket, de a hajó még mindig nem volt készen.
Este morcosan bújtak ágyba, nehezen aludtak el. Lucy éjféltájban ébredt fel Mark nem volt mellette az ágyban.
Balsejtelem fogta el, összeszorult a szíve. Felkattintotta a kis olvasólámpát, körülnézett a hálószobában. Felkelt, átment a nappaliba, benézett a fürdőszobába. Mark sehol...
– Ez nem lehet igaz ! – sóhajtotta.
Lassan öltözködött, minden ruhadarabbal sokáig vacakolt. Reménykedett, hátha nem igazolódik be a gyanúja...Hátha Mark a következő pillanatban belép, és azt mondja : „Lent voltam a bárban, egy italra, hogy jobban tudjak aludni.”
De akármennyire húzta is az időt, csak elkészült. Lucyben lassan halványult a remény, és egyre jobban forrt a düh.
– Nem, nem, nem ! Nem lehet igaz ! – hajtogatta magában miközben lefelé szaladt a lépcsőn.
Először a bárba ment.
Még mindig reménykedett, de Markot nem találta a bárban. Átment az étterembe, de Mark ott sem volt. Most már úgy érezte, szétrobban a feje. Nagy levegőt vett, és elindult a szálloda kaszinója felé..
Mikor beköltöztek a szállodába, Mark szentül megígérte, hogy be sem teszi a lábát "oda".
Lucy meg is tett mindent, hogy Mark ne unatkozzon, hogy kellőképpen elfáradjon estére, és jól aludjon...De lehet, hogy a tegnapi kis veszekedés hiba volt...Átkozta már magát, hogy nem hozták át a gyerekeket is a szállodába.
– Lehet, hogy valóban kicsinyes vagyok ?– tűnődött. Nehéz szívvel lépett be a kaszinóba.
Megpillantotta Markot a rulett asztalnál...
A szíve majd megállt... A vigyorgó emberek közt ülő Mark előtt egy árva zseton sem hevert.
– Fekete tizenháromra az űrhajómat ! – hallotta Mark izgalomtól rekedt hangját.
Lucy hirtelen megszédült.
Megtántorodott, alig bírt megkapaszkodni az ajtófélfában. Egy pillanat alatt döntött.
Lekapta tűsarkú cipőjét, és futásnak eredt az űrkikötő felé.
Berontott a javítóműhelybe, futtában azt sem nézte, mit borít fel, mit sodor félre, csak rohant az űrhajó felé.
Pillanatok alatt zárta magára a hajót, belerogyott a pilótaülésbe, és felszállási engedélyt sem kérve, nem törődve a hajó állapotával sem, azonnal startolt.
– Nem számít semmi, csak el innen ! – gondolta.
Perceken belül rádió üzenetet kapott Las chodasból;
– Engedély nélküli felszállásért, a repülés biztonságának veszélyeztetéséért letartóztatjuk ! Mivel az űrhajó a kaszinó tulajdona, rablásért is felelnie kell ! Saját érdekében ne tanúsítson ellenállást, és kövesse az utasításokat, amikor befogóhajónk megközelíti, és felszólítja a dokkolásra !
Lucy teljesen összeomlott. Idegesen nyomkodta le a kommunikátor gombjait. Közölte a pontos helyzetét, lenyomta a vészjelzőt, az általános segélykérés jelét, és beütötte a kalóztámadás kódját is.
Az adást a földi, központi irányításnak címezte, végtelen ismétlésre állította, és a távolsági kommunikátor-egységet kilőtte egy szondával.
Csak most vette észre, hogy az üzemanyagtartály majdnem üres. Még annyi sincs benne, mint a landoláskor.
Tudta, az indulás lendületével nem juthat messze.
– A helyzet reménytelen. Vége van– futott át az agyán.
Hamarosan jelentkezett a befogóhajó. Hatalmas tömege szinte a kis hajó fölé tornyosult.
Lucy szemét elfutotta a könny.
– Ég veled, jövő ! Ég veletek, gyerekek ! Ég veled, birtok ! Ég veled, új élet ! Ég veled, végtelen mindenség !
Lucy szabályosan hajtotta végre a dokkolási manővert.
A befogóhajó parancsnoka még meg is dicsérte az ügyességéért.
– Utolsó simogatás a hiúságomnak...De kössz, nem kérek belőle ! – húzta el Lucy gúnyosan a száját.
A két hajó szorosan összesimulva lebegett az űrben.
– Mint egy hatalmas bálna, az újszülött kisbálnával...– merült fel Lucy agyában egy rég látott természetfilm egyik jelenete.
Könnyeitől alig látva, nehezen találta meg az önmegsemmisítő gombját, de megtalálta.
Néhány másodpercig simogatta az ujjbegyével...
Aztán lenyomta. ..
Megjelent:
2015. április Spiritart Kiadó Budapest "Kalandok és kalandozók" novelláskötet
Vissza a NOVELLÁK főoldalra
| 
