Bejelentés



tortenetek
scifi...scifi...

MENÜ








MANNA KFT.







B. Kósa Katalin:
Manna Kft.

1. Pizza óceán módra

– Elértük a kitűzött koordinátákat.
– Kioldom a tartályokat.
– Elhagytuk a kijelölt zónát.
– Remek! Pont most fogyott el az anyag.
Edit és Ray elégedett mosollyal néztek egymásra.
– Az első megrendelés teljesítve! – kiáltott fel Ray.
– És rögtön az első megrendelő hajlandó volt elfogadni a feltételeinket – ujjongott Edit.
– A munka elvégezve, a pénz a számlánkon, méghozzá előre! Megy ez, mint a karikacsapás!
– Ahhoz képest, hogy kezdők vagyunk, alig volt indulótőkénk, alig van hozzáértésünk... elég jól ment.
– Ha nem fizettek volna előre, nem is lett volna miből beszereznünk az árut... és az üzemanyagot se...
– Ez most bejött, de mi lesz legközelebb?
– A mai nyereségből tovább tudunk lépni, ne aggódj!
– Igazad lett. Érdemes vállalkozni.
– Kiszámoltam én mindent – lelkendezett Ray. – Kell, hogy menjen!
– Eleinte féltem, sokat kockáztattunk, de megérte – ismerte el Edit.
– Mielőtt elhagyjuk a légkört, nézz le! Milyen szépen leszórtuk az óceánt!
– Igen... mintha egy nagy lepénnyel letakartuk volna a levesestányért...
– Mi, micsoda?
– Nézd, milyen szép!
– Eeeegen... – húzta el a száját Ray.
– Valami probléma van?
– Neem... – válaszolta Ray –, de azt hiszem, nem egészen így kellene kinéznie.
– Hát?
– A vízen megszilárduló tápanyagnak apró, könnyen kihalászható, kis korongok formájában kellene úszkálniuk a tenger felszínén.
– Majd feldarabolják! – vonta meg a vállát Edit, és bájos, aranybarna fürtökben gazdag fejecskéjét Ray vállára hajtotta.
– Igazad van – kapott az ötleten Ray. Felemelkedett a légkörből, és a mély-űr felé vette az irányt.

Jelentés az „M. K.-001” akcióról a G.K.M. (Galaktikus Környezetvédelmi Minisztérium) számára (részletek):
„...teljesen beborította a bolygó legnagyobb óceánjának felszínét... parttól-partig... A Manna Kft. szállítóhajója által kidobott anyag légmentesen lezárja az óceánt. Az óceánban élő civilizáció az oxigénhiány miatt valószínűleg hamarosan elpusztul. Hátrahagyott városaik az óceán mélyén már csak a hydro-régészeket érdekelhetik... A szárazföldeken élő primitív életformák felfedezték a váratlan élelemforrást, és a partokon ösztönösen nekiestek az ehető »jégpáncélnak«. Rágószerveikkel belekapaszkodva folyamatosan fogyasztják az élelmet, és ahogy fogy, húzzák a partok felé. A folyamatos húzás következtében a »páncél« hamarosan megreped. Ennek következtében hatalmas szökőár várható. A szökőár valószínűleg a primitív szárazföldi életformákat is el fogja pusztítani... Helyszíni műszeres vizsgálataink alapján a katasztrófáért egyértelműen a Manna Kft. felelős, mivel a megrendelt anyag egyik összetevőjét hibásan adagolták... Az előre látható természeti katasztrófa méretei, intenzitása, és megfigyelőegységünk szerény felszereltsége miatt további vizsgálódás nélkül elhagytuk a bolygót...”



2. Konzerv... konzerv

– Késésben vagyunk!
– Nem baj! Legalább jobb lesz az étvágyuk, esetleg felszámítunk egy kis minőségi felárat is...
– Vagy fizethetünk késedelmi kamatot, ha közben néhányan már éhen haltak – aggodalmaskodott Edit.
– Te mindig aggódsz – mosolygott Ray. – Ne mindig a sötét oldalát nézd a dolgoknak!
– Múltkor is a sötét oldala jött be – jegyezte meg Edit.
– A „madáreleségre” gondolsz?
– Igen.
– Mit akarsz? Időben szállítottunk, a megrendelt mennyiséget és minőséget.
– Csak azt nem tudtuk, hogy a légkör sűrűsége miatt a ledobott lárvák, mire leérnek a felszín közelébe, addigra bogarakká fejlődnek, hatalmasra nőnek, és leérve megeszik a mi kedves megrendelőinket, az „úszva repülő madarak”-at.
– Előre fizettek! A pénz a számlánkon, a megrendelést teljesítettük. A többi nem a mi gondunk!
– Hát... a nevükből talán következtethettünk volna...
– Ne nyavalyogj! – fortyant fel Ray. Izmos karja megfeszült a kormányon... átvette a robotpilótától az irányítást.
– Parkolópályán vagyunk – billent ki Edit a háborgásából, és átváltott navigátorba.

Már jól ismerték ezt a bolygót. Nem először szállítottak ide. Könnyű fuvar volt, a megrendelő és a szállító egyaránt elégedett volt.
Az összefüggő dzsungelben szabályos, kerek tisztások voltak, ezekre kellett ledobni a vékony fémburkolatba csomagolt sűrített algát.
A vékony fémfólia megvédte az érzékeny algákat a súrlódási hőtől, a leérkezés, a becsapódás okozta roncsolódástól pedig a fémfólia légbuborékjai. Szépen sorban telerakták a tisztásokat az áruval.

Elérték az utolsó tisztást.
Meglepődve tapasztalták, hogy senki sem nyüzsög a tisztás szélén, ahogy máskor. A várakozásteljes nyüzsi helyett nyugi és csend...

Azért kötelességtudóan ledobták a rakományt. Dolguk végeztével elhagyták a légkört.

Már messze jártak a bolygótól, amikor utolérte őket egy rádióüzenet:
„Soron kívüli szállítmányuk se minőségileg, se mennyiségileg nem felelt meg az igényeinknek.
A csomagolás túl kemény volt, nehezen felbontható, a légbuborékok kisebbek a szabványosnál, az áru valószínűleg romlott... (ugyanis mozgott).
Talán reklámnak szánták, de kérjük, az ilyen ízlésünktől idegen áru ránk tukmálásától a jövőben tartózkodni szíveskedjenek!
(Na mindegy, egyszer meg lehetett enni.) A kissé késve érkezett, általunk megrendelt áru kárpótolt minket a várakozásért.
Talán feledhetővé teszi a kellemetlen reklámcsomagot, és továbbra is sikeresen együttműködhetünk mindkét fél megelégedettségére.”


– Milyen reklámcsomag?
– Nem dobtunk le semmilyen reklámcsomagot.
– Talán a konkurencia...
– Na, nem tudtam, mi hiányzik! – dohogott Ray.
– Ne törődj most a konkurenciával, inkább tölts még pezsgőt.


Jelentés az „M. K.-19” akcióról a G. K. M. számára (részletek):
„...hivatkozva az M. K.-001, -009, és főleg a jelen, -019 jelentésre, kezdeményezzük a Manna Kft. azonnali felszámolását.
Kérjük felülvizsgálni működési engedélyüket, ugyanis alapos a gyanúnk, hogy a vállalkozáshoz szükséges hozzáértésüket bizonyító okmányok nem hitelesek...
Műszeres, helyszíni vizsgálataink alapján egyértelműen bebizonyosodott, hogy a Dinó expedíció két hajóból álló küldöttsége hősi halottaiért is a Manna Kft. felelős.
Tudományos expedíciójukat a Dena-67 bolygó dinoszaurusz-szerű lényei összetévesztették a Manna Kft.-től megrendelt algaszállítmánnyal.
Ha a Manna Kft. időben szállított volna, ez nem fordulhatott volna elő...
A jóllakott »dinók« valószínűleg érdeklődéssel fogadták volna a tudósküldöttséget...
A félreértések tisztázása után a Dino-bolygón a helyi kormányzat egyetértésével és hathatós együttműködésével (ők állták a költségeket) emlékművet emeltünk a tizenöt mártír emlékére...”



3. Kőhab

– Egyre jobban megy az üzlet, te pedig egyre nyűgösebb vagy...
– Nem vagyok nyűgös... csak...
– De nyűgös vagy! – fordult Ray Edit felé. – Rengeteg pénz van a számlánkon..., lassan már azt sem tudjuk, mire költsük.
– Neked erre mindig vannak ötleteid! – vágott vissza Edit.
– A pénz arra való, hogy költsük.
– Hát te aztán költöd! A tengerparton... nem csak egy tenger partján van egy rakás villád, szállodád, utazási irodád, kaszinód, hajótársaságod... mit tudom én, mid... talán te sem tudod pontosan... de mindig akarsz „még valamit”!
– Te viszont még egy vasat sem költöttél a számládról.
– Ez így van...
– Még a pezsgődet is mindig én fizettem...
– És? Sajnálod tőlem? – csattant fel Edit. – Ha akarod, kiköpöm!
Ray-t őszintén meglepte az a villanás Edit tekintetében.
– Végül is semmi közöm a számládhoz... – morogta –, a pezsgő pedig váljon az egészségedre!
Időlegesen felfüggesztették a marakodást, mivel megérkeztek a következő szállítás helyszínére. Beléptek a légkörbe, szemük a műszerekre, képernyőkre szegeződött.
Összeszokottan, automatikusan dolgoztak.

– Elértük a kijelölt koordinátákat – jelezte Edit.
– Visszaszámlálást kérek! – mondta Ray, kezét a kioldógombon tartva. – Nagyon pontosan kell letennünk az árut.
– Három... kettő... egy... Most!
– Kioldás!

Már éppen fordultak a „mélyűr” felé, amikor a következő rádióüzenetet kapták:
„...Üdvözli önöket a Forradalmi Kormány! A korrupt, kizsákmányoló királyi család kiárusította szinte egész bolygónkat. Eladták idegen beruházóknak bolygónk nyersanyagkincseit, iparunkat, mezőgazdaságunkat, szellemi termékeinket, és a bevételeket saját luxus-életük finanszírozására fordították. Rablógazdálkodásuk következtében súlyos éhínség fenyegeti egész népünket. Hogy mégis növeljék a népszerűségüket, megrendeltek önöktől egy nagyobb élelmiszer szállítmányt. A habosított, levegőben szilárduló tápanyag rendkívül olcsó, és kiadós. Beépített embereink áldozatos munkájuknak köszönhetően önök azonban az általunk módosított receptúra alapján szállítottak. Ennek köszönhetően az ünnepélyesen kivonult uralkodócsalád és kíséretük a helyszínen azt azonnal megkóstolták... az anyag pedig beléjük kötött. A szállítási helyszínen így most a letűnt uralkodó osztály kőszobrai állnak. Forradalmunk így vértelenül győzedelmeskedett! Hálából az eredeti vételár tízszeresét utaljuk át önöknek. Forró üdvözlettel: a Forradalmi Kormány.”

Ray és Edit egy kicsit bután néztek egymásra... Ray fejében rögtön elkezdtek kavarogni a tervek további üzletekről és befektetésekről.

Edit azonban nem szólt egy szót sem... Elhatározásra jutott.


4. Húsz év múlva

– Parancsoljon, Lady Edith. – tette le a kristálykelyhet Edit elé az elegánsan kimért inas.

Edit elégedetten nézett végig családján: az asztalfőn John... igazi, kékvérű arisztokrata... kétoldalt fia és lánya... egészséges, szép fiatalok.

Tekintete az ebédlő falán függő gobelinre tévedt. Gondos, művészi munkával kihímzett betűkkel a következő állt rajta:

„11. parancsolat: Ne rendelj semmit a Manna Kft.-től, hogy hosszú életű légy e földön... vagy bárhol máshol!”


Megjelent:
ÚJ GALAXIS 3. szám – Tudományos-fantasztikus antológia
(Kódex Kiadó, Pécs, 2004, 142-145. o.)

Vissza a novellák főoldalra




Szólj hozzá

Név:
E-mail címed:
Az e-mail címed nem jelenik meg az oldalon
Szöveg:
Milyen nap van ma Magyarországon?








Ingyenes honlapkészítő
Profi, üzleti honlapkészítő
Hirdetés   10
Végre értem amit angolul mondanak nekem, és megértik amit mondok.

KÖSZÖNÖM NOÉMI!